Téptél már ki néhány szál hajadat a Bobbiny zsinórfonal gombolyítása közben? Én is, de többé nem kell...
Amikor először a kezembe vettem a Bobbiny zsinórfonalat, fejtörést okozott, hogy hogyan is nyúljak hozzá. Egy ismerősöm pulikutyáknak nevezte el őket, ahogy egymás után sorakoztak a polcokon. Igen, kicsit kusza, kicsit rasztás...
A motringok azt a késztetést váltották ki bennem, amikor 8 évesen sokszor segítettem anyukámnak, tartottam a motringot, ő pedig gombolyította. Igen ám, de azok végtelenített motringok voltak, ezek a modern zsinórfonalak pedig nem ilyenek. Ennek két vége van, ráadásul két különböző végén, még összekötni sem lehetne.
Első próbálkozás... címkét le.... álljunk neki gombolyítani... az elején kudarc, összegubancolódott, sűrű szitkok közepette 1 órás művelet után kaptam meg a gombolyagot...
Gondolkodtam, hogy hogyan is tovább?
A következő próbálkozásnál megpróbáltam szépen ügyesen megkeresni a közepét, hogy egyenletes motringot kapjak és sikerült! Pár métert sikerült gubancolódás nélkül felgombolyítani, de 30 m után újrakezdődött a gubanc és vele a szitkozódás.
Gondoltam, ezek után az autentikus forrást fogom megkérdezni. Vagyis Bobbiny-ék hathatós segítségével rájöttem a motringok nyitjára, amit most megosztok veled is:
Biztosíthatlak 1-2 órai szenvedéstől megszabadítod magad.
- Az első és legfontosabb: nehogy levedd a címkét! Elég erős tartós anyagból van, bírja a gyűrődést, ráadásul mi is biztosra megyünk, általában a záródásnál szoktuk rátenni a vonalkódot, így tuti, hogy nem fog szétmenni.
- Keresd meg a fonalnak azt a végét, amin van egy kis csomó. Itt kezd a felhasználást!
- Horgolj, köss, használd a fonalat ettől a végétől és csodák-csodájára nem fog gubancolódni. Fel is gombolyíthatod, ha biztosabbnak érzed ezt a módot.
